2016. október 23., vasárnap

10.- rész

A múlt heti kiruccanásunk óta megígértem Niallnek, hogy, ha titokban tartja ezt, akkor talán többször is elmehetünk csavarogni esténként. Heves bólogatásba kezdett, s azóta ismét olyan boldognak látom, mikor megismerkedtünk. Megígértettem vele, hogy az iskola és a munka miatt csak minden második hétvégén tudunk menni, ha a tanulás miatt nem is, a korán kelés biztosan zavarni fog, ha egész hajnalban a városban lődörgök.
Szemernyi tekintettel sincs arra, hogy még alszom, mikor becsapja a hálószobám ajtaját. Lábai, és azoknak dübörgése egyenesen az ágyamig hozza. Nem tudom, hogy mennyi lehet az idő és őt sem érdekli, hogy még aludni szeretnék, szólongatni és bökdösni kezd. Lustán emelem fel a kezem, oda sem nézve kezdem el keresni, s mikor a kezem az arcához ér, megpróbálom eltolni magamtól. Felnevet, ezt követően pedig valami nedves éri a tenyerem. Kipattannak a szemeim, s miután a lepedőbe törlöm a nyálát, ráfigyelek.
- Mit akarsz? - morgom, miközben az arcomat kezdem el dörzsölgetni.
- Elkésel az iskolából.
-Louis, szombat van - motyogom, miután sikeresen megállapítom, hogy nem aludtam át semmit sem.
- A francba.. - a fejemet a párna alá rejtem, de még így hallom, a szitkozódását, amiért nem sikerült átvernie. - Mindenesetre azért felkelhetnél, borzalmasan unatkozunk, és valaki keresett téged, úgy egy fél órája.
- Micsoda? Ki volt az? Ugye nem nyitottátok ki az ajtót? - hirtelen olyan éber leszek, hogy úgy érzem, körbe tudnám futni az egész várost, ugyanakkor elfog a rémület is. Mi történik, ha a fiúk ajtót nyitottak, és most kiderült a titok, hogy nálam laknak?
- Nem nyitottunk ajtót, csak álltunk ott és hallgatóztunk. Én felakartalak kelteni, de Liam nem engedte. Egy nő volt itt, és valami festményt mondogatott, miután kopogott.
- Hányadika van?
- 25, miért? Ki volt az a nő, és milyen festményt akar?
- Majd később elmagyarázom - egy halvány mosolyt eresztek meg felé, megkérem, hogy távozzon, majd a szekrényemhez lépve, gyorsan felöltözöm. Villámgyorsan rohanok át a fürdőszobába, s miután rendbe szedem magam igyekszem minél hamarabb lejutni a földszintre.
- Gyors voltál - jegyzi meg Niall, én pedig akaratlanul is elmosolyodom, miközben a konyhába megyek egy bögre kávéért. Nem tudom elhinni, hogy elfelejtettem a megrendelést. Fogadni merek, hogy hiába állítottam még ébresztőt is, a fáradtságtól fel sem ébredtem rá.
- Figyeljetek srácok, a nő aki nemrég itt volt, bármikor vissza jöhet, szóval jó lenne, ha addig felmennétek az emeletre és csendben lennétek.
Niall bátorítóan mosolyog rám, megvárja, amíg mindenki felvánszorog a szobájába, majd felém fordul.
- Miért jön az a nő? Milyen festményt akar? - szegezi nekem a kérdést.
- Nézd, erről most nem igazán szeretnék beszélni.
- Köze van a pincéhez? - sokáig bámulok rá, nem tudom, hogy elmondjam-e neki, de még mielőtt bármit is mondhatnék egy újabb kérdést tesz fel.
- A múltkor, mikor azt hittük vérzel, tiszta festék voltál. Csak nem festesz?
- Niall, kérlek.. - nem tudom befejezni mondatot. Egy árva szót nem tudok kinyögni, teljesen tanácstalan leszek, nem merem elmondani sem neki, sem a többieknek, hogy mit csinálok oda lent. Elég megaláztatást kapok így is, s bár tudom, hogy ők semmi rosszat nem tennének, valami visszatart. Már éppen ráveszem magam, hogy valamit kinyögjek, mikor kopogást hallok. Érzem, hogy az arcom fal fehér lesz. Elkapom Niall karját, igyekszem megfordítani, majd a hátánál fogva az emelet felé lökdösni.
- Kérlek menj, maradjatok csendben, és  ne leskelődjetek - suttogom. Az ajtóhoz sietek, majd amikor hallom, hogy már minden mozgás abba maradt odafent, beengedem a kint ácsorgó nőt. - Jó napot! Nagyon sajnálom, elfelejtettem, hogy ma jön hozzám - szabadkozom.
- Semmi baj nem történt Drágám - válaszolja. Azt hittem ideges lesz, de az arcán kedves mosoly jelenik meg. Szeretném beljebb invitálni, de nemet mond, így magára hagyom, amíg a pincébe rohanok. A tájkép az állványon pihen. A fák között egy kis patak folyik végig, ami előtt egy szarvas álldogál. Még egyszer utoljára végig nézek a képen, majd felkapom és az emeletre sietek vele.
Elégedett vagyok a reakcióra, amit kapok, s miután a nő fizet, ahogy jött, olyan gyorsan távozik is. Nem kezd bájcsevejbe, nem kérdezi meg, hogy mit tanulok, és azt sem, hogy egyedül élek-e itt, aminek borzasztóan örülök.
Nem tudom mikor voltam annyira nyugodt, mint most, és ez rendkívül furcsa érzés. Mosolyogva megyek fel az emeletre, ahol elkiabálom magam.
- Előjöhettek.
- Úgy rejtegetsz minket, mintha a kincseid lennénk - hallom a hátam mögül Harry hangját, mire kénytelen vagyok elnevetni magam.
- Én nem ebből a szemszögből látom a dolgokat, de akár így is felfoghatjuk - nevetek, majd a szobámba igyekszem, mielőtt valaki újabb kérdést tenne fel a festménnyel kapcsolatban.
Elnyúlok az ágyon, és azt hiszem legalább egy órára el is alszom, de a nyugalmam nem tart sokáig. Percekig keresem az előbb érkezett zaj forrását, mire megtalálom. 
Este buli, Conradéknál?
 A Conrad nevet, legalább négyszer olvasom el, hogy megbizonyosodjak róla, tényleg egy évfolyamtársunk neve szerepel az üzenetben, nem pedig Coliné. Julie úgy tűnik sosem fog megváltozni. Még legalább két üzenet érkezik tőle, mire sikeresen beadom a derekam, ő pedig megígéri, hogy este nyolckor értem jönnek. Az órára pillantva rájövök, hogy nem igazán van időm unatkozni, így minden szükséges dolgot összeszedve a fürdőbe igyekszem. Gyorsan letusolok, és a hajamat is megmosom. Miután megszárítom, göndör fürtökkel keretem az arcomat, a sminkelést pedig most sem viszem túlzásba. Egy szemceruzán és egy szempillaspirálon kívül nem igazán használok mást.
Nagyon nincs kedvem kiöltözni, ezért csak egy sötét farmert és egy világos inget veszek fel. Ismerem a barátnőmet, ezért pontosan tudom, hogy a nyolc óra nála, fél nyolcat jelent. Komótosan megyek le a földszintre, elidőzöm a cipőm kiválasztásában, s mikor kész vagyok, belátom, hogy nem maradt semmi sem, amivel még húzhatnám az időt, ezért a nappaliba megyek, ahol a többiek társaságában ütöm el az időt.
- Hova készülsz? - még le sem ülök, mikor a fiúk bombázni kezdenek a kérdéseikkel.
- Buliba - válaszolom röviden, ezzel is remélve, hogy annyiban hagyják a témát.
- Ma ugye időben haza jössz? - kérdezi Liam.
- Igyekszem - válaszolom.
- Az a Colin gyerek is ott lesz?
- Nem tudom  - mondom, miközben a pillantásom, akarva akaratlanul is Niallre téved. Eddig rám figyelt, de most teljesen elfordul, és ez rosszul esik. Előhalászom a telefonom és egy üzenetet írok neki.
Van kedved este sétálni? Nem kell sokat várnom a válaszára.
Azt hittem programod van. Pötyögi be, de még mindig nem néz rám.
Előbb is haza tudok jönni. Válaszolom, és reménykedek benne, hogy ezzel megtudom törni.
Miattam nem kell ezt tenned. Nem tudom mit mondjak. Nem akarom, hogy azt higgye, csak azért csinálom ezt, hogy szívességet tegyek neki. Azért teszem, mert jól esik boldognak látnom.
Ne csináld ezt! Mindössze ennyit írok, mire elszakad benne valami és rám förmed.
- Mit ne csináljak? - a fiúk értetlen arccal bámulnak rá, a tekintete fogva tartja az enyémet, de nem sokáig, egy szót sem szólva ott hagyom őket. Magamra kapom a kabátomat és úgy döntök, hogy a maradék 10 percet odakint várom meg. Nem akarom, hogy utánam jöjjenek, és nem utolsó sorban fázni sem akarok, ezért sétálgatni kezdek, egészen addig, amíg meg nem látom az ismerős kocsit.

Tanulva a múltkor esetből, először nem fogadok el semmilyen alkoholt sem, aztán Julienak sikerül meggyőznie, de három pohárnál nem iszom többet. Különösen jól érzem magam, igyekszem a barátnőm közelében maradni, nem elveszni, ugyanakkor nem is mászom rá. A hangulat viszont csak addig marad kellemes, amíg ki nem nyílik az ajtó, és meg nem látom Colint belépni rajt. A hideg ellenére fehér trikót visel, és egy sapkát. Eszméletlenül jól néz ki, azonban mégis hátrálni kezdek, igyekszem szemmel tartani, mégis eltűnni előle a tömegben. Kicsit megnyugszom, mikor az érkezése után, egy fekete hajú lány csapódik az oldalához, és megcsókolja. Elég látványosan teszi ezt, ami pontosan elég ahhoz, hogy tudjam együtt vannak. Próbálok Julie közelébe kerülni, de nem akárhogyan is próbálkozom nem megy, ezért csak egy üzenetet írok neki, hogy ha észre veszi, már ne keressen. Éjfél körül lehet, mikor elindulok, kint nagyon hideg van, és legalább másfél órát gyalogolok, mire haza érek.
Odafent és a nappaliban már sötét van, de a konyhában még ég a villany. A kabátom a fogasra akasztom, majd úgy döntök, hogy meglátogatom azt, aki ilyenkor még fent van, leszámítva azt, hogy a borzasztó időjárás ellenére szükségem van valami forró italra is. A konyhába belépve nem találok semmit, azonban két dolog is szemet szúr. Az egyik egy alkohol üveg a konyhapulton, aminek legalább a negyede hiányzik, a másik dolog pedig a pince ajtó, ami nyitva van.
Szédülni kezdek, a kezeim remegnek. Másodpercek alatt fut el a méreg. Nagy levegőt veszek, s miután kortyolok az asztalon hagyott üvegből, halkan a betörő után indulok.
Lent semmilyen felfordulást nem találok, látszólag minden a helyén van, egy valakit kivéve.
Niall egy gipszből megformált lófej előtt ácsorog, ujjait az állat orrán tartja. Háttal áll, az arcát nem látom, semmilyen érzelmet nem tudok leolvasni róla, én azonban egyre idegesebb leszek. Hamar észre veszi, hogy nincs egyedül, de mikor meglát, és a szemembe néz, mintha egy kis félelem tükröződne vissza az arcáról.
- Dakota, ne haragudj rám - kezdi, de megállítom.
- Ne beszélj - ha az emeleten nem lenne másik négy fiú, most biztosan kiabálnék, de nem akarom, hogy erre ébredjenek, akkor lejönnének és megtudnák ők is a titkomat.
- De én..
- Mondtam, hogy ne - förmedek rá hasonlóképpen, ahogy nem olyan rég ő is tette. - Csak annyit kértem tőletek, hogy ne gyertek le a pincébe. Elmegyek itthonról, és mire haza jövök, mit látok? Mióta csinálod ezt Niall? Mióta tudsz erről az egészről? Tudod mit? Ne is válaszolj! - ismét szólásra nyitja a száját, de elhallgattatom. - Most inkább az lenne a legjobb, ha felmennél. Majd holnap talán megbeszéljük.
Nem szól semmit, elmegy mellettem, én pedig elfordulok tőle, nem akarom, hogy így lásson. Semmi sem történt, mégis megszégyenülve érzem magam. Törni, zúzni, rongálni van kedvem, de tudom, hogy holnapra megbánnám.
Az első könnycsepp utat tör magának, miközben felvonszolom magam a lépcsőn. Talán már felesleges, mégis bezárom az ajtót, a kulcsot pedig a zsebembe süllyesztem. Niall a nappaliban ácsorog, egy ideig észre sem veszem, csak akkor, mikor a bejárat felé indulok.
- Hova mész? - csak ennyit kérdez. Nem válaszolok, mielőtt utánam jöhetne, felkapom az első kabátot, ami a kezembe akad, s mielőtt még távozhatnék, csak egyetlen mondat erejéig pazarolom rá az időmet.
- Remélem örülsz, hogy megtudtad a titkomat, ugyanakkor azt is remélem, hogy magadban is tartod - suttogom, majd mielőtt még bármit is szólhatna kilépek az ajtón.
Jó pár háztömbnyit sétálok, mire kezdek lenyugodni, a kezeimet a kabát zsebeibe rejtem el, mikor valami a tenyerem közé kerül. Kiveszem a dobozt, és egy hirtelen ötlettől vezérelve kiveszek egy szál cigit. Nem tudom, hogy kinek a kabátját vettem el, nem dohányzom, de jelenleg borzasztóan hálás vagyok, hogy a kabát tulajdonosa igen. Az ujjaim közt szorongatott szálat meggyújtom, majd úgy, ahogy másoktól is látni szoktam, beleszívok. Először borzalmas köhögés tör rám, de hamar megszokom, a mentolos íz miatt, pedig Zaynre tippelek. Elbambulva figyelem a füst táncát a sötétben, miközben megállapítom, hogy ez hiába káros dolog, nem is olyan rossz. Nem tudom mennyi ideig vagyok távol, de nem is érdekel. Sokáig gondolkozom azon, hogy vissza se megyek, de aztán megemberelem magam. Számítok Niallre, éppen ezért a hátsó ajtót közelítem meg. A nappali üresen fogad, így próbálok minél halkabban az emeletre jutni. Fellélegzem, mikor beléphetek végre a szobámba. Nem foglalkozom semmivel, nem öltözöm át, és az elkenődött sminkemet sem mosom le, bedőlök az ágyba, és igyekszem minél hamarabb átadni magam az álmok világának.

2 megjegyzés:

  1. Drága Nonci!

    Annyira vártam már, hogy fent legyen a folytatás, és ma, amikor végre el is olvashattam, borzasztóan jól esett! Nagyon aranyos, ahogy a fiúk mindenhol egy kicsit ott vannak, vagy ott akarnak lenni. :)
    Megmosolyogtatott a hisztis Niall, ismerős a tag, de remélem, most már tesz legalább egy fél lépéssel többet Dakota irányába. :D
    Arra viszont kívácsi lennék, hogy Dakota miért félti ennyire a titkát, és mi történt a múltban, hogy megalázónak érzi, amiért leleplezte Niall!? És mi lesz Colinnal, már ha egyáltalán képben marad!? Sőt, igazából rengeteg kérdés merült fel bennem, Dakota nem egyszerű, de éppen ezért kedveltem meg olyan hamar a karakterét.

    Fantasztikus a sztori, minden részt egyre csak jobban és jobban várok. <3

    xx Lu

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Drága!
      Köszönöm szépen, örülök, hogy tudok valami számotokra jó dolgot össze eszkábálni.:)
      Igyekszem belevonni őket Dakota életébe. A leányzó titkai pedig hamarosan kiderülnek.
      Ha minden jól sikerül, akkor most nem lesz 1 hét kimaradás, de nem akarom elkiabálni a dolgokat, a szünetben pedig megpróbálok minél több időt az írással tölteni, hogy ne várjatok mindig olyan sokat két rész között.
      ❤❤❤

      Törlés