2016. október 30., vasárnap

11.- rész

Sziasztok! :)
Meglepetés! A szokásos 2 hét helyett most úgy döntöttem, hogy nem hagyok rész nélküli hétvégét. Igyekeztem, hogy ez ne menjen a minőség rovására, de azt nem ígérhetem biztosra, hogy ez sikerült is. A részt borzalmasnak és rövidnek találom, de bízom abban, hogy nektek tetszeni fog, én bárhogyan is próbálkozom, nekem nem fog menni.
Ha bármilyen kérdésetek van ask.fm-en megtaláltok, nyugodtan hagyjatok kommentet, iratkozzatok fel, még linkcserét is kérhettek.
Remélem mindenki kipiheni most magát, jó szünetet és jó olvasást! :)
Nonci.xx

Mióta Niall számára kiderült a kis titkom, úgy döntöttem ideje kicsit változtatnom néhány dolgon. Azt nem tudom, hogy a többieknek elmondta-e, hogy mi történt, egy dologban viszont biztos vagyok, ők azért jöttek ide, hogy újra egy csapatot alkossanak, és ehhez a csapathoz én nem kellek, nincs szükségük rám. Tudom, hogy hálásnak kellene lennem azokért, amiket értem tettek, és amiket nekik köszönhetek, mint például a négyes dolgozatok, a rengeteg motiváció, vagy az, hogy akaratom ellenére megvették nekem az egész lakást, de mégsem tudom ezt tovább csinálni. Nem kell velük barátkoznom, vagy a nyakukon lógnom csak azért, mert itt laknak, a magány mellett pedig jobban oda figyelhetek a tanulásra, hiszen nincs más napközben, ami leköthetne. A maradék időmet és a szabad hétvégéimet pedig igyekszem nem a négy fal között tölteni. Megpróbálok minél többet lenni Julieval és a barátaival is, még ha ez hajnali bulizásokba is kerül.
Hajnali fél négy van, mikor Colin kocsija megáll a házunk előtt. Az elmúlt két hét alatt sikerült valamelyest megbarátkoznom vele, de a kapcsolatunk még mindig nem olyan szoros, hogy bármit is eláruljak neki magamról, vagy a mostani életemről, mondhatni fele annyit tud csak, mint Julie. Mielőtt kiszállok, felé hajolok egy gyors puszit hagyok az arcán, s miután elköszönök, kiszállok a fűtött autóból, a csípős hidegben botladozom el a bejáratig. Colin csak akkor hajt el, mikor képes vagyok eljutni az ajtóig, onnantól pedig teljesen magamra maradok. Először elgondolkozom azon, hogy inkább a hátsó ajtót választom, aztán mégis elvetem ezt az ötletet. Túl részeg és fáradt vagyok ilyen dolgok megvalósításához, ezért inkább mégis a főbejáratot választom. Mikor benyitok sötétség fogad, igyekszem halkan eljutni a szobámig, de a szédülés, ami végtelen idők óta kísért, először a konyhába terel. Egy pohár vizet szorongatva ülök le a konyhaasztalhoz, a hajam valószínűleg csapzott és a sminkem is szétkenődhetett. A hangos zene még a fülemben lüktet, nekem pedg szükségem van erre a csendre, amíg össze nem szedem magam eléggé, ahhoz, hogy biztonságosan megmászhassam azt a pár lépcsőfokot.
Kis idő múlva ez a csend és a nyugalom, olyan jól eső érzéssel vesz körbe, hogy kedvem támad a konyhában elaludni, még a szédelgés és a hányinger sem zavar. A szemeim kezdenek leragadni, s már éppen úgy döntök, hogy ideje felmennem, mikor halk léptek ütik meg a fülemet. Az arcom égni kezd, a szívverésem felgyorsul, a torkomban pedig egy gombóc jelzi az idegességemet. Az arcomat a tenyerembe tehetem, hiszen már túl késő, nem bújhatok el, bárhogyan is szeretném. Nem kell sok, hogy megérintse a vállamat, mire megborzongok, és talán egy kicsit ugrom is.
- Minden rendben? - Zayn hangjában van valami, olyan együttérzőnek hangzik, hogy elsírom magam. - Ne sírj, minden rendbe fog jönni - mondja. Kihúzza a mellettem lévő széket, a kezemnél fogva felállít, s mikor kényelmesen elhelyezkedik, az ölébe ültet. A hátamat simogatva, megnyugtató szavakat suttog a fülembe, amitől percek alatt megnyugszom. - Tudod, én is szeretek rajzolni, vagy akár festeni. Ebben semmilyen szégyellnivaló sincsen - apró mosolyt ereszt meg felém, aminek hatására nekem is mosolyognom kell.
-  Elmondta? - mindössze csak ennyit tudok kinyögni.
- Tudod, nem volt nehéz kitalálni. Egyszer festékes voltál, mikor haza jöttünk a stúdiózásból, napokkal ezelőtt egy festményért érdeklődtek nálad. Nem volt nehéz kitalálni, hogy művészeti iskolába jársz, ami egyébként sem volt titok, azt pedig főleg nem, hogy a pincében rejtegeted a műveidet. Nem Niall mondta el, magamtól jöttem rá, ő csak megerősített ebben, mikor észre vettem, hogy mindketten pocsékul néztek ki. Kérlek, ne utáld ez miatt, mert a vak is látja, hogy ez mindkettőtöknek rossz.
Nem akarok beszélni a valóságról, tudom, hogy igaza van, annak ellenére is, hogy egyikőjük sem ismeri a múltamat,éppen ezért csak bólintok, és hagyom, hogy beszéljen.
- Nem szégyellem, csak nem akartam elmondani, és igazából, nem csak festek, szobrok is vannak oda lent - bökök az ajtó felé, nem tudom miért osztom meg ezeket vele, de már úgyis majdnem mindent tud, és nem utolsó sorban jól esik magamtól elmondani neki az egészet.
Legalább két órán keresztül beszélgetünk, önként megígéri, hogy hallgat erről az egészről, még a beszélgetésünkről is, ha cserébe megbocsájtok Niallnek és rááldozok egy alkalmat arra is, hogy együtt festegessünk egy délután. A torkomban lévő gombóc, már nem akar megfojtani, sokkal nyugodtabbnak érzem magam, mint órákkal ezelőtt.
- Azt leszámítva, hogy csak egy üveg vízért jöttem le, örülök, hogy rád találtam - mondja, miközben kivesz a hűtőből két üveget, s az egyiket a kezembe nyomja, egy levél fájdalomcsillapítóval együtt. Értetlenül nézek rá, de ő továbbra is makacskodik. - Reggel szükséged lesz rá, borzasztó pia szagod van - nem szándékosan teszem, de a kijelentésén hangosan felnevetek. Eltakarom az arcom, próbálom tompítani a hangom, úgy, ahogy Zayn is a számra szorítja a kezét, de a nevetésem semennyire sem tudom lecsillapítani. A vállaim rázkódnak, és a könnyem is kicsordul, a hasam pedig fájni kezd, mire sikerül elhalkulnom. - Reggel már nem fogsz így nevetni - mosolyog rám, s miután megbizonyosodik arról, hogy nem verem fel az egész házat, maga előtt terelgetni kezd. Egészen a szobámig kísér, háttal állva megvárja, amíg szerencsétlenkedve átöltözöm, s mikor kényelmesen elhelyezkedem, egy homlokpuszi után elköszön, nekem pedig a tartalmas éjszaka után is csak másodpercek kellenek ahhoz, hogy hamar elaludhassak.
Talán dél körül lehet, mikor felébredek, a fejembe pedig borzalmas fejfájás nyilall, mikor megmozdulok, már értem, hogy miért kellett a fájdalomcsillapító. Sokáig fekszem, elmélyedve a gondolataimban, ebben az állapotban borzasztóbban érzem magam, mint eddig. Megpróbálok visszaemlékezni a tegnap estére, összerakni a hajnali beszélgetésünket Zaynnel, és kitalálni, hogy mihez is kezdjek magammal, vagy hogyan kérjek bocsánatot Nialltől azután, hogy összeszedem magam.
Hogyan tehetem jóvá a bűneimet? Mindössze ennyi jut eszembe, elküldöm az üzenetet Zaynnek és várok. A tegnap este után reménykedem abban, hogy továbbra is olyan segítőkész lesz, és segít megoldani a legújabb problémát, amit ismételten csak magamnak okoztam.
Melyiket a sok közül? Érkezik a válasz, én pedig kénytelen vagyok nem elengedni egy szemforgatást, mielőtt visszaírok neki.
Én az utolsó kettőre gondoltam.
Van egy ötletem. :)
 Ez az üzenete az utolsó, többet nem ír, én pedig túlságosan is rosszul érzem magam ahhoz, hogy felkeljek és megkeressem, hogy aztán kérdőre vonhassam, ezért inkább ráhagyom, és megpróbálok kitalálni valamit, hogy a kiszámíthatatlanságomat és a makacsságomat hogyan tudnám elnyomni magamban, mielőtt egy újabb fontos embert marok el magam mellől.

2 megjegyzés:

  1. Drága Noncim! <3

    Mikor már azt hiszem, hogy sikerült megfejtenem valamit Dakotával kapcsolatban, akkor biztosan előállsz valamivel, amitől megint egy rejtély lesz számomra az egész viselkedése, a lénye és minden szituáció, amit teremt magának.
    Zayn irtó cuki, hogy vigasztalni próbálja a totál részeg Dakotát, a közös festés lehetősége is beindította a fantáziám, és csak azt sajnálnám, ha Niall még erre sem reagálna megfelelően. Értsd: lassan fenéken kell billenteni, hogy ne bambuljon. :D

    Nagyon megszerettem ezt a történetet, rendkívül bájos, és alig várom a folytatását!

    <3

    xx Lu

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Drága! ❤
      Köszönöm szépen, próbálok minél változatosabb lenni, annak pedig nagyon örülök, hogy elnyerte a tetszésed valami olyan, ami az én kezeim közül kerül nyilvánosságra. ❤

      Törlés