2016. augusztus 18., csütörtök

04.- rész

Sziasztok! :)
Nos, kevesebb lelkesedéssel, de itt vagyok, hogy publikáljam a következő részt. Igazából teljesen tanácstalan vagyok, nem tudom, hogy jó-e az, amit csinálok, hiszen nagyon kevés visszajelzést kapok. Ha tetszik nektek a történet, kérlek benneteket, hogy iratkozzatok fel, kommentben pedig elmondhatjátok a véleményeteket, felőlem akár még rossz is lehet, legalább tanulhatok a hibáimból. :) Ezen kívül kérhettek még link cserét is, és ha bármilyen kérdésetek van akkor az ask.fm profilomon válaszolok.
Élvezzétek ki a nyár utolsó heteit, jó olvasást! :)
Nonci.xx

A telefonom az elmúlt egy órában most csörög harmadszorra.
- Igen? - hosszan fújom ki a levegőt mikor ugyanazt a telefonszámot és nevet látom a kijelzőn.
- Kevesebb, mint 10 perc múlva nálad vagyunk - hangzik a válasz, s a vonal megszakad. Befejezem a hajam igazgatását, amely most lágy fürtökkel keretezi az arcomat, majd az egész alakos tükörben végig mérem magam. A sminkem alig tér el a megszokottól, a szokásos szempillaspirál és ceruza mellé, most tust és vörös rúzst is tettem fel. Végig nézek a ruhámon, egy fekete harisnyát választottam, hozzá fekete ceruzaszoknyával, egy szintén fekete ujjatlan inggel. Mielőtt késznek nyilvánítanám magam, a cipőimhez rohanok, hogy kiválasszak egy, az alkalomhoz kényelmes, lapos talpú darabot, s miután még egyszer utoljára megnézem összképet, elhagyom a szobám. Mit mondhatnék, nem én vagyok a színek embere, tökéletesen megfelel a fekete is, sosem tekintettem erre a színre úgy, minta a sötét és komorság jelképe lenne, hiszen ez, főleg számomra, az eleganciát jelképezi.
El sem hiszem, hogy képes voltam egy ilyen dologra vállalkozni, mikor mindenki tudja, hogy én vagyok a világ legmagányosabb embere, az, aki kifejezetten kerüli a társaságot és az embereket.
A fiúkat a kanapén elterülve találom elmerülve a telefonjaik világában. Egyedül Niall válogat a csatornák között, így ő vesz észre először.
Mikor másfél hónapja idekerültek, a helyzet kínos és frusztrált volt. Még mindig nem tudok túl sok dolgot róluk, és ők sem tudnak rólam annyi információt, de a néhai konfliktusok ellenére jól megvagyunk. Keveset vagyunk együtt, és ez számomra így tökéletes. Engem lefoglal az iskola, hétvégenként pedig egy kávézóban dolgozom, hogy fizetni tudjam a lakbért. A viszonyom mondhatni Liammel és Harryvel a legjobb, a többiek semlegesek, hiszen Zaynnel már az első éjszakájuk napján nem jöttem ki jól, és ez kihatott az elkövetkezendő napokra is. Niall nem beszél sokat, ahogy megfigyeltem ő mintha magának való lenne. Nem avatkozik bele semmibe, nem gerjeszt vitát, nem balhézik, egyszerűen csak boldogan élvezi a maga kis világát. Louis, pedig Louis. Jól megférünk egymás mellet, fáradtabb napjaimon, mikor rám jön a szórakozhatnék, órákat töltünk el egymás társaságában, miközben sírva nevetünk egymás hülyeségein. Talán ő az első olyan élőlény, akit nem zavar a morbid már-már különösen fura humorom, és ő az, akit nem zavar, hogy én mindenen, tényleg mindenen fantasztikusan jót tudok derülni, főleg, ha rólam van szó. Mint kiderült, néha elég értelmetlen mondatok hagyják el a számat, ami nekem elsőre fel sem tűnik, aztán jön Louis, aki szembesít a tényekkel, s miután feldolgozom a hallottakat, egy retardált fókához hasonló hangok törnek fel belőlem, ami több, mint valószínű sértő a fókákra nézve. Talán ez az oka annak, hogy néha esténként is elég jól elszórakoztatjuk egymást, és emiatt néha még a szokásosnál is nehezebben megy a felkelés reggelente.
- Elmész? - Zayn hangja ébreszt fel a gondolataimból, ami kicsit meglep.
- Igen, és mielőtt megkérdeznétek, nem tudom mikor jövök. Rendelhettek kaját, azt csináltok amit akartok, de vannak kivételek. Nem rendezhettek bulit, nem jöhet át senki, ha felforgatjátok a lakást, ti is takarítotok majd fel. Nem pakolok senki után - hadarom le egy szuszra a számukra már rég világos dolgokat.
- Megértettük anyu - vág a szavamba Louis, mire az arcába vágok egy párnát.
- Kihagytad, hogy a pincébe tilos lemenni, bár ennek az okát nem tudjuk - folytatja Harry, mire csak a szememet forgatom, és a kabátomért indulok.
- Utállak titeket - mondom egy kis mosollyal az arcomon.
- Hé, Dakota! - kiált utánam még Liam, mielőtt magukra hagyom őket. - Vigyázz magadra!
- Igyekszem - válaszolom, majd kilépek a sötét éjszakába.
A zene már hangosan dübörög mikor megérkezünk. A villódzó fények elvakítanak, de alig fél óra múlva már a harmadik poharat szorongatom a kezemben. Jól tettem, hogy Julieval ellátogattam a barátnője születésnapi bulijára, hiszen a vártnál sokkal jobb dolog egy ilyen helyen lenni, mint ahogy azt képzeltem.
- Ezt idd meg - hirtelen Julie ugrik elém, és egy újabb poharat nyújt át. Gondolkozás nélkül kóstolok bele a hűs italba, s a tömény vodka egyből égetni kezdni a torkom, de nem törődöm vele, kiürítem a poharat. Lassan éjfélt üt az óra, s addigra én már könnyen beszámítható állapotba kerülök. Sajnálkozva hagyom ott a táncparkettet és az emeletre igyekszem a mosdót keresve, mikor valaki nekem ütközik. Érzem, hogy a felsőmet eláztatja valami folyadék, rémültem kapom fel a fejemet, hogy megkeressem azt a valakit, aki úgy döntött kimossa a ruhám, a szemeim azonnal meg is találják, hiszen itt áll előttem.
- Ne ijedj meg, ez csak víz! - kiáltja túl a zenét, majd a kezét nyújtja felém, amit elfogadok. - Colin vagyok - mutatkozik be.
- Dakota - válaszolom nehezen forgó nyelvvel.
- Ne haragudj, hogy leöntöttelek, nem figyeltem - szabadkozik.
- Nem a te hibád, én nem néztem az orrom elé - válaszolom, és egyből eszembe jut, hogy mintha Juliet és a barátját láttam volna távozni az előbb.
- Merre tartottál az imént? - próbálja fenntartani a beszélgetést, amit igazából nem is bánok. Még ebben a sötétben is elég vonzónak találom, annak ellenére, hogy semmit sem tudok róla, de előfordulhat az is, hogy sokat ittam.
- Haza - mondom az első szót, ami az eszembe jut. - De úgy tűnik, most lépett le a fuvarom - húzom el oldalra a szám.
- Szívesen haza viszlek.
- Ne fáradj! Köszönöm, de nem szeretnélek feltartani, vagy a terhedre lenni.
- Én is távozni készültem lassan, és nem vagy a terhemre - válaszolja, majd a karomnál fogva húzni kezd.
- Te akarsz vezetni? - kerekednek el a szemeim, mikor már az utcán ácsorgunk egy szürke autó mellett, s  meglátom, hogy a volán mögé készül beszállni.
- Én nem ittam semmit, ezért volt szerencséd, hogy vízzel öntöttelek le. Sosem iszom, úgy tűnik veled ellentétben - hangja játékosan cseng. Sokkal megnyugtatóbb őt így hallgatni, mint bent, a dübörgő zenével keveredve.
- Én sem szoktam, most is a barátnőm itatott le - szabadkozom, és ő ismét nevetni kezd.
A kocsiban kellemes meleg van, és én messze lakom, épp ezért történik az, hogy a jóízű beszélgetésünk közepén elálmosodom, s végül akaratom ellenére becsukom a szemeimet, de csak pihentetés céljából. Így következik be az a hiba, hogy elalszom, s az éjszakát nem otthon töltöm, hanem egy vadidegen társaságában. 

6 megjegyzés:

  1. Drága, egyetlen, csodálatos Noncim!

    Igen, igen. :D Veled is tudatom, bár nem tudom mennyire tudtad eddig, de visszatértem bloggerre. :D Nem bírtam ki, hogy ne értesüljek még előbb arról, hogy részt hozol. :D Valójában egy picit ezt az egy pár részt ismerem, de azért nagyon kíváncsi vagyok, hogyan alakítod az én Dakota nevű barátnőm életét. :D Annyira imádom a képzelőerődet, hogy hihetetlen. :* A fogalmazásod meg húúú, úgy néz ki egy-egy beadandóm megfogalmazását majd veled kéne megíratatnom. :D Szóval, bíztatlak arra, hogy ne hagyd abba, mert így is kevés olyan blog van, ami olvasható, pláne a tiéd, ami több, mint olvasható, mert ez a lány, akit megformálsz annyira imádnivaló és látszik, hogy szeretet éhes és ez az élet annyira igazságtalan vele. :( Mindenesetre izgatottan várom a következőket, csak így tovább. :* <3

    Chixi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Drága Chixi! :)♥
      Már észrevettem, hogy egy ideje ismét itt vagy. Gondoltam, hogy az eddig még a publikálás előtti veled megosztott részek nem okoznak akkora sikert nálad, mint egy még megírásra váró darab, de a későbbiekben igyekezni fogok, ígérem. Ha nagyon szeretnéd, lehet róla szó.:D
      Annyira meghatódtam, lassan már a könnyeimet is törölgethetem. Annyira cuki vagy, köszönöm szépen!♥

      Törlés
  2. Drága Nonci!

    A lehető legnagyobb örömmel látom, hogy végre valaki megelőzött a kommentelésben! :D
    Bár még nem vagyunk túl sokan, remélem tudod, hogy fantasztikus amit alkotsz, és nincs miért aggódnod, lesznek még sokkal többen is, akik ezt elmondják.

    A rész elején picit furcsa volt az átugrott idő, de ez pozitív, mert jó érzés volt a fiúk és Dakota között kialakult kapcsolatról olvasni. Niall nagyon rejtélyes számomra, alig várom, hogy kicsit kibontakozzon, és elkezdjék egymást megismerni.
    Már abban a pillanatban, amikor fény derült arra, hogy Dakota bulizni indul, éreztem, hogy történni fog valami. Nem tudom, mit gondoljak erről a Colin gyerekről, határozottan nem szimpatikus.
    Fantasztikus vagy, hétről-hétre egyre jobban szeretem ezt a történetet. ❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Drága!
      Most már tényleg nehezen bírom magamban tartani a könnyeimet. Köszönöm szépen ezt a rengeteg támogatást, annyira jól esik, hogy az valami hihetetlen!❤
      Megígérem, hogy Niallre tényleg nem kell már sokat várni, és hamarosan Colinról is kaptok majd használható információt. :)

      Törlés
  3. Drága!

    Elnézést a kis lemaradásomért, nem akartam összeszedetlenül írni Neked!
    Én továbbra is élvezem a történeted, és kíváncsian várom, mi fog kisülni ebből az egészből, a beköltözésből, Colinból, mindenből!
    Dakotát ennél zárkózottabbnak képzeltem, de örülök, hogy nem így lett. :D
    Az éjszaka végkimenetele és a reggel miatt pedig rettentően izgulok, mert mégis csak egy idegen számára ez a fiú!
    Hidd el, csodálatos a történeted, jobban mondva ez is, és örülök, hogy belevágtál egy újabb blogba, mert már most izgalmasnak és fordulatokkal telinek tűnik.

    Alig várom a folytatást!
    xx Lu

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Lu! :)
      Semmi baj, nem szeretnék kényszeríteni senkit sem, hogy azonnal kommenteljen. Örülök, hogy tetszik amit csinálok, igyekszem a jövőben jobb és jobb lenni. :) Köszönöm szépen, hogy itt vagy, annyira jól esnek a szavaitok, hogy már nem tudom milyen jelzővel illetni az örömöm.

      Törlés